Kecelen született 1943. december 17-én. Általános iskolai tanulmányait itt végezte.

1958-tól 1962-ig a budapesti Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikum diákja. Érettségi után felvételt nyert a budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakára. Az egyetemet munka mellett végezte, okleveles villamosmérnöki diplomáját 1969-ben szerezte.

Budapestet elhagyva dolgozott Dunaújvárosban, Székesfehérváron, Kecskeméten, ezt követően pedig Imrehegyen.

Közben 1976. október 9-én házasságot kötött Vörös Gizellával. 1978. május 12-én megszületett első gyermekük, Anita, majd 1984-ben második gyermekük, Nándor.

Az igazi nagy változást az 1993-as év jelentette, amikor feleségével megalapították családi vállalkozásukat. A Perjési és Társa Kft. apróvadgazdálkodással foglalkozott és foglalkozik ma is, amelynek fiuk, Nándor is részese lett. Zsenialitását tükrözte, hogy új neveléstechinkai módszereket vezetett be, melyek mai napig elterjedtek s az ország legjelentősebb cégévé emelte ebben az ágazatban.

Állatszeretete egész életén keresztül végigkísérte. Még kisfiúként saját kutyája, madarai voltak, korán megértette a természet nyelvét. Iskolai évei alatt végig volt háziállata, majd felnőttként a drótszőrű magyar vizsla egyik magyarországi képviselőjévé vált. Kecel-Hátsági Kennel néven tenyészetet indított. 1993-ban Európa Fajtagyőztes címet nyert kutyájával. Tagja volt a Magyar Vizsla Club bírói testületének és a magyar válogatottal Európa számos országában letette névjegyét.

A versenyszellem és az állatszeretet új hobbit indított el: a postagalambászatot, amiben fiában, Nándorban társra talált. Tagja a postagalamb sportegyesületnek, rövid- és hosszú távú versenyeken galambjaival kiváló eredményeket ért el.

A keceli Béke Vadásztársaság tagja majd vadászmestere, amelyet 15 évig társadalmi munkában végzett.

A Kecel Kézilabda Club technikai vezetője, társadalmi munkában közel 10 évig. Ebben a korszakban nyert az egyesület NB II-es bajnokságot.

Sok-sok évi önzetlen munkájáért „Kecel Városáért” díjat vehetett át 2009-ben.

Végre unokával dicsekedhetett, amire már nagyon vágyott. 2010-ben megszületett Mirjam, majd 2015-ben Marcell. Imádott unokáival töltött idő bearanyozta életét, minden bajra és betegségre igazi gyógyszert jelentettek.

Tartalmas életének motivációja az új utak keresése, a jóság, a segíteni akarás és a szeretet. Semmit nem vett félvállról. Amibe belefogott, azt teljes odaadással végezte. Zsenialitása mellett állandó tenni akarása hajtotta előre, amíg egészsége engedte. Társasági ember volt. Vállalkozó, cégépítő. Példakép. Szellemisége, életfelfogása maradandó nyomott hagyott azokban, akik közel álltak hozzá.

Példás családapa és férj szive örökre megszűnt dobogni házasságuk 46. évében.