Kedves Olvasó, élénk érdeklődéssel fogadtam a Nimródban a 2024. októberétől megjelent cikkeket a mai fácánvadászatokról, a fácán helyzetéről. A korábban megfogalmazott vélemények sok tekintetben megállják a helyüket, azonban csak egy nézőpontot világítanak meg. Szeretnénk a kérdést más aspektusokból is elemezni.
Való igaz, hogy ma már nem csak hazánkban, hanem szinte minden európai országban (pár üdítő kivételtől eltekintve) a fácánvadászat "ládásabb", gazdaságosabb formája dívik. Mert valóban gazdaságosabb és egyszerűbb, ez tény és ezt el kell fogadnunk, meg kell értenünk. Nézzük sorba az aspektusokat:
KÖZGAZDASÁGI
A régi idők fácánvadászatai a félvad nevelésről ismerszenek meg. Ezelőtt 40-50 évvel még más volt a fauna, egyszerűbb volt a munkaerő megteremtése és a pénzügyi megvalósítás sem volt annyira kifeszített, mint ma. Gondoljunk bele, ma egy 10.000 előnevelt fácánt félvadon tartani, azt minden nap többször terelni, a nap minden órájában, éjjel-nappal őrizni, területet bérelni, hatalmas humán- és tárgyi erőforrásokat igényel.. A visszavadászott madár önköltségi ára nem áll meg 10.000 Ft-ban sem, s ez már sajnos túl drága a magyar piacnak. Teljesen egyértelmű tehát, hogy jelen gazdasági helyzetben az emberek a szerényebb költségigényű, magasabb visszavadászási rátával kecsegtető direkt kihelyezésben gondolkodnak. El kell fogadnunk, hogy a világ efelé tart, de ne keverjük össze a madár minőségét és az emberi hanyagságot a ládás fácán intézményével.
A vadásztársaságok sajnos kezdenek felhagyni a vadásztatással, mert kényelmesebb háló alól eladni a madarat. Ezzel addig nincs probléma, amíg a zsugorodó magyar piacon túlkínálat nem lesz. Az elmúlt években túlkínálat volt, és most is az lesz. Ha sok a madár, akkor az eladási ár is csökkenni fog, így a realizálható nyereség is csökken, a költségek pedig nőnek.A gazdálkodás pedig értelmezhető nyereség nélkül nem fog folyni. A társaság, ha napos kortól fogad madarat az dícséretre méltó, de az alaptermék piacára termelve a piacon nagy is zavart okozhat.. Fácántenyésztőként nézve, saját magamnak teremtek konkurenciát, ha egy társaságnak adok előnevelt madarat, majd az én vevőimnek próbálja eladni az ő portékáját. A '90-es évek elején 1.700.000 körüli fácán került kibocsátásra, ma már csak kb. 500.000 db, amihez a terítékadatok tendenciájukban hasonló dinamikát mutatnak.
Egy másik közgazdasági tény a mosolygörbe.
Egy kicsit átfordítva a mi szektorunkra, ez azt jelenti, hogy maga a madár nevelés a termékben a legkisebb hozzáadott érték (összeszerelő üzem), a magas hozzáadott érték és magasabb árrés a vadásztatás (gyárból elvinni az a kereskedésekbe az összeszerelt terméket, ahol reklámozzák és eladják - itt csapódik le a haszon), valamint a termék megszületésekor (megtervezés, dizájn, mérnöki munkák, esetünkben a jó tenyésztojás, a tenyészmadarak alapozása, kiválasztása, a keltetés, know how stb).
Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a VT-nek hasznosítói szerepkörben kellene lennie, nem termelő, bérnevelői szerepben. Ha vadásztat, a jó szolgáltatással és jó fácánnal magasabb profitra tehet szert és nem nyomjuk vissza a túlkínálattal a termelői árakat minden évben. A VT-nek vadásztatnia kell, a vadászati szolgáltatást kell magas szinten űznie. Itt már nem lesz elég a jó madár (jól összeszerelt termék), azt el is kell adni (szép bolt, jó értékesítő, reklámok), esetünkben gasztro élménnyel, terítékszínesítéssel, szeretetcsomaggal, hirdetésekkel. "Aki nem látszik, az nem játszik".
Ma hazánkban több fácántelep van, mint a V4 többi országaiban összesen. Cégünk egyedül, jelen kapacitásával képes lenne a saját tenyésztojásaiból, saját keltetőjében naposcsibével ellátni a magyar összkibocsátás több, mint 2/3-át. És nem egyedül mi vagyunk a piacon! Ellenben a többi V4 országban már magasabb vadásztatási szolgáltatásokat nyújtanak. Ne ragadjunk le csak a nevelésnél, ne legyünk a fácánok "összeszerelő üzeme"! Igenis vadásztatni kell.
A NEVELT FÁCÁN TULAJDONSÁGAI
Sokat lehet bírálni a nevelt fácán "anyai ösztöneit", röpkészségét, "helyben maradását".
Az anyai ösztönök, a kotlási hajlandóság hiányát firtatóaknak egy képet osztanék meg. A Perjési és Társa Kft. a földön tojatja a fácánokat, minden évben a kotlási hajlandóság megnövekedése április végétől fokozott problémát okoz. Ez a rácson tartott és tojatott fácánoknál nem kimutatható, mivel ott a tyúk nem is találkozik a tojásával, nálunk azonban ezt fizikai képtelenség kivitelezni. A kotlási hajlandóság lecsökkentése szelekciós módszerrel lehetséges. A képen jól kivehető, hogy a tyúkok csoportosan ülnek a tojásokon.
Sőt, nem egyszer fordult már elő az, hogy egy kiszökött tojótyúkunk júliusban csibét vezetett ki a szomszédos volierből. Nyilván a nevelt madár nincs hozzászokva a "vadon szabályaihoz", mint vadfácán társaik, de ha a terület kezelve van, lehet sikeres a projekt. Véleményem szerint nem hozható teljes összefüggésbe a fácánpopuláció csökkenése a vadfácán túlzott levadászásával. Már több, mint 100 éve helyezünk ki fácánokat a területre, a mostani vadfácánok már biztos, hogy a tenyésztettek utódai.
A helyben maradást két részre lehet osztani. Az egyik a genetika, a másik a környezeti adottságok. Az első esetében az köztudott, hogy minél kisebb testű a fácán (kék hátúak általában - kínai örvös, amerikai, american cross), annál inkább "menős". Angol partnereink szívesebben veszik az általunk tenyésztett "magyar fácánt", mert a félvadon, völgybe kihelyezett több ezer előneveltre még januárban is tudnak vadászni, ellentétben a fent említett változatokra, amelyekkel már karácsonykor is alig tudnak terítéket prezentálni. Továbbá, ha egy fácán elrepül a puskasor előtt, kap 20 lövést és megússza, biztos nem megy arra vissza.
A környezeti adottságok és klimatikus viszonyok nem kedveznek most szinte semminek. Az aszály nem barátja a vadnak és a szaporulat túlélésének sem. Még egy tényező lépett fel, ami sújtja az apróvadat, sok minden más mellett.
VADÁSZAT
Sok vadászaton jártam belföldön és külföldön egyaránt, s látom azt, hogy ládából is lehet nagyon kulturált vadászatot szervezni. Ehhez csak az alapokat kell lefektetni:
- a vadászterület ismerete (honnan süt a nap, uralkodó szélirány, hova kerüljenek a standok, hol vannak a nyiladékok stb.)
- jó minőségű fácán (40 cm faroktoll, nincs tollhiány és robbanjon ki a ládából úgy, hogy törje szét a száraz akácágat)
- jó szervezőkészség
- a tiszteltet előbbre helyezése az önérzetnél
- a területhez milyen madár való (helyben marad vagy elkószál, tömeg, röpkészség stb)
- mikor tegyük ki a területre és a láda ott maradjon-e, és így tovább...
Amit szoktam mondani, egy jó vadászat 30%-ban a fácánon múlik, 70%-ban pedig a szervezésen, szolgáltatáson. De mindkettő nagyon fontos!
Ne keverjük a ládás fácánt a változó igényszinttel. Ne engedjünk annak, hogy valahol olcsó a madár, akkor azt kell megvenni. Meg kell tekinteni az állományt, hogy ne érjenek meglepetések, és igenis legyenek elvárásaink, mert fel tud nőni úgy egy generáció, hogy nem is ismeri, milyen egy szép, sportos madárra vadásziasan vadászni.
Természetesen lehet azt mondani, hogy csak gyenge minőségűeket találunk a fácántartóknál, de tegyük a szívünkre a kezünket: az igénynek belülről kell fakadni. Vannak jó tenyészetek és vannak rosszabbak és természetesen sehol sem sikerül mindig ugyanúgy a szezon, bármennyire is igyekszik az állattartó. Pálcát törni nem kell feltétlen fölöttük, de nyitott szemmel kell járni. Több jó madár van, mint rossz.
És az sem mondható, hogy a jó minőségű jóval drágább lenne. Természetesen az állattartó igyekszik kitartani az árat, mert tudja, hogy jó a madara. Több gondoskodás, több minőségi takarmány, több vitamin fogyott... ez mind plusz költség. "A tehenet is a száján keresztül lehet fejni"- mondta édesapám. Ezeket a költségeket a termelő szeretné, ha megtérülnének, s kér 100-200 forinttal többet a portékáért. Ergó egy 100 darabos kihelyezésnél ez 20.000 forint. Belerokkanunk ma már ebbe? Nem hiszem.
Ez természetesen csak egy aspektus. Van a vádasz, a tenyésztő és a vadásztársaság, valamint a hatóság álláspontja. Mindegyik különböző és mindet tiszteletben is kell tartanunk, mert az igazság valahol félúton lesz.
